„Gyerekek, megérkezett a nájlonacskó!” – ezt egy néni kiabálta jellegzetes hanghordozással a pécsi piacon még a nyolcvanas évek elején, mert akkor még nagy számnak számított az überpraktikusnak kikiáltott nejlonzacskó és csak így lehetett hozzájutni, boltban nem is nagyon árulták. Talán sokan emlékszünk a gyűjtögetős korszakra, amikor nagyanyáink még kimosták, kisimították a tasakokat, a reklámszatyrokat, hiszen újra fel lehetett használni. Mi pedig megmosolyogtuk őket a hátuk mögött, mert tudtuk, ha elhasználódnak, lesz másik helyettük. Lett is. Egyre inkább elborított mindent a műanyag, a termékek jelentős része ebből az anyagból készült, mint ahogy a csomagolásuk is, mert könnyű volt, olcsó, jól kezelhető, nem ázott át. Azzal viszont kevésbé törődtek a terméktervezők, hogy mi lesz a sorsuk ezeknek az egyszer, esetleg néhányszor felhasznált, majd a szemétre dobott műanyagoknak.
Mára viszont mindenki számára világossá vált, hogy hová kerülnek az életünk szinte összes területét elborító műanyagok. Világszerte irtózatos méreteket öltött a környezetszennyezés: Földünk számos tájékán kamionszámra öntik a szemetet a tengerekbe, ahol a megváltozott életkörülmények miatt állatok milliói pusztulnak el. Hegyekben állnak (jobb esetben) a szeméttelepeken az alig használt és kidobott, nem kevés energiával előállított használati tárgyak, eszközök… Sokáig lehetne sorolni, de mindenki tudja, miről van szó. Az elmúlt években azonban egyre inkább felerősödött a hang, a törekvés az egyszer-kétszer használatos műanyagok használata ellen (lásd szívószálstop), mozgalmak indultak a pazarló életmód megakadályozására, felhívások, kampányok láttak napvilágot a „hogyan éljünk kevesebb hulladékkal” jegyében, mert rájött az emberiség: egy Földünk van, és ahhoz, hogy unokáinknak is legyen hol élniük, ma a mi dolgunk tenni ezért.
Egyre több blog indul az interneten, amelyben írójuk a saját tapasztalatait osztja meg, miként tud low waste háztartást működtetni, azaz milyen praktikákkal, ötletekkel éri el, hogy minél kevesebb szemetet termeljen otthon a családja. Nem kell ördöngösségre gondolni, sokszor elég előhívni nagyanyáink vagy dédanyáink takarékos szokásait. Azt mondják, hogy egy-egy szokás 21 nap alatt alakul ki egy embernél, tehát ha módszeresen ugyanúgy csinálunk valamit 3 hétig, akkor az már automatizmussá, szokássá érik.
Tehát néhány ötlet, tipp, miként lehetünk mi magunk is ökotudatosabbak a hétköznapokban. Menjünk piacra és ott szerezzük be frissen a zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket… Rengeteg mindent árulnak az őstermelők. A zöldségek, gyümölcsök mellett a szupermarketekben műanyag csomagolásban árult árucikkeket, pl. a tejet, a kenyeret, a vajat, az aszaltgyümölcsöt, a tojást, a húsárut simán megvehetjük a piacon a saját edényeinkbe mérve, igaz, azokat magunkkal kell vinnünk a vásárlások alkalmával. Érdemes beszerezni olyan tasakokat, hálókat, vászonszatyrot, üvegeket, palackokat (a műanyag palackok jó része nem igazán tisztítható, jobb az üveg), tojástartót, amelyeket többször fel tudunk használni. Ma már egyre kevesebb helyen néznek ufónak bennünket, ha így, felszerelkezve érkezünk a standhoz vagy a boltba. Mind több csomagolásmentes bolt nyílik, ahol ömlesztve, kimérve árulják a termékeket: a száraztésztától, a rizstől kezdve a hüvelyesekig, a mosószertől kezdve az étolajig rengeteg mindent be lehet szerezni ezekben az üzletekben. Itt is magunknak kell vinnünk a csomagolóanyagot, de az üzletekben is meg lehet vásárolni a többször használatos eszközöket. Ha nincs piac vagy ilyen bolt a közelben, akkor érdemes a szakboltokat meglátogatni, zöldséges, hentes a legtöbb helyen akad.
Az ilyen fajta beszerzés időtartamban nem sokkal több, mint a normál bevásárlás, de meg kell tervezni. A lényeg, hogy gondoljuk végig, miként tudunk minél kevesebb műanyag felhasználásával, illetve szemetet termelő módon vásárolni. Nem az a cél, hogy egymást hibáztassuk, te miért nem vagy low waste, hanem az, hogy minél többen lássuk be: ha sokan kevés szemetet termelünk, az összeadódik, ezáltal globálisan csökken a felesleges, eltakarításra váró hulladék mennyisége.
A ZaGa női táskák megszületésénél is nagy szerepe volt az ökotudatos szemléletnek. Minden ott kezdődött, hogy sajnáltuk azokat a kávészsákokat, amelyeket egy kávépörköléssel foglalkozó olasz barátunk ki akart dobni a szemétbe, az első táska-, párna- és terítőötletek ebből jöttek. Aztán körbenéztünk a házunk táján, hogy még mi mindent lehetne hasznosítani a környezetünkből, amiből új, menő cuccokat készíthetnénk. Ekkor láttuk meg a sátorvarró vállalkozásunk nagy „adományát”, a maradék ponyvákat, a kristályponyvákat és a szúnyoghálókat, amelyek akkora méretben álltak a polcon, hogy már nem voltak elegek egy új sátorhoz, viszont táskát, szatyrot vagy más használati tárgyat még kiválóan tudunk varázsolni belőlük. Majd jött az újabb ötlet, hogy az ökotudatosság vonalhoz kapcsolódóan bevásárlókocsi-táskát, uzsonnástasakot varrjunk. És ahogy magunkat ismerjük, biztosan lesznek még olyan megoldásaink, amelyek szintén a környezetünk védelmét szolgálják. Csak figyeljetek!
Legutóbbi hozzászólások